Műfajok

1., Lírai műfajok

• Dal: Általános érzelmet, hangulatot viszonylag egyszerű, közvetlen módon fejez ki. Terjedelme kicsiny, formája tetszetős, énekelhető. (udvarló dal, helyzetdal, virágének, siratóének, bujdosó, bordal, stb.)
• Epigramma: Eredetileg sírfelirat. Később rövid, tömör csattanóra záródó költemény. Kedvelt versformája a disztichon.
• Himnusz: Istent megszólító magasztos hangvételű, imaszerű lírai műfaj.
• Óda: Fennkölt magasztos tárgyú, bonyolult ritmikájú és felépítésű, dallamos lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi hangulat jellemzi.
• Elégia: Bánatos hangvételű gondolati elbeszélő elemeket tartalmazó lírai költemény. Beletörődés, megbékélés vagy bizakodás hangján végződik.
• Zsoltár Vallásos tárgyú közösségi ének.
• Rapszódia: Az ódánál sokkal hevesebb költemény, azonos témákkal.

2., Líroepikus műfajok (több lírai jellemző, de epikus is)

• Episztola: Verses levél, amelyet a költő intéz valakihez. Témája változatos, hangvétele közvetlen.
• Ekloga: Gondolatok, érzelmek szembesítésére alkalmazott dialogikus forma. Idilli világot mutat be hexameteres verseléssel.

3., Epikolírikus műfajok (több epikai jellemző, de lírai is)

• Históriás ének: Epikus tartalmú ének, amely egy eseményt versbe szedve, énekelve ad elő. Témája valamely országos jelentőségű esemény.
• Széphistória: Dallammal előadott verses elbeszélés. Vándortémák, florklórmondák, novellák és valóban megtörtént események feldolgozása.
• Románc: Egy lírai témát mutat be epikus formában. Előadásmódja hasonlít a balladáéhoz. Csattanószerűen, valamilyen tanulsággal záródik.
• Ballada: Eredetileg műforma volt (középkor-Villon). A modern ballada egy verses kisepikai műfaj- "TRAGÉDIA DALBAN ELBESZÉLVE"
• Elbeszélő költemény: Verses epikai műfaj, a balladánál terjedelmesebb az eposznál rövidebb.

4., Epikus műfajok

• Mítosz: Istenekről vagy emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló elbeszélés.
• Mese: A mese epikai műfaj, melynek eredete a mítoszokon, mondákon, legendákon és eposzokon keresztül az írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza.
• Monda: A monda, vagy régebbi nevén rege epikus népköltészeti műfaj, amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de gyakran csodás elemekkel átszőve meséli el az illető helyhez, személyhez, jelenséghez fűződő történeteket/hiedelmeket.
• Legenda: A legenda – általában - egy vallási tárgyú kisepikai műfaj. Általában egy vallási szempontból fontos személy, szent, mártír, pap, vallásalapító életéről, egy szent hely, templom, ereklye, ünnep keletkezéséről szól.
• Fabula: Tanmese, amelynek gyakran emberi tulajdonságokkal felruházott állatok a szereplői. Két külön részből áll: magából a meséből és az abból levonható tanulságból.
• Anekdota: Az anekdota rövid, prózai alkotás, jellemzően csattanóval, illetve erkölcsi tanulsággal végződő történet, amely az adomával ellentétben létező történelmi személyekhez kapcsolódik. A történet lehet valós vagy kitalált, de mindenképpen hihető.
• Adoma: Rövid, csattanós, vidám hangvételű prózai epikus műfaj. Szereplői nem konkrét történeti alakok, hanem egy típus elvont képviselői, pl.: a cigány, a csizmadia stb. Az adoma nem lép fel a konkrét hitelesség igényével. Tréfás fordulatokban gazdag, könnyed stílusú, gyakran él az irónia és a gúny eszközeivel.
• Novella: Tömören előadott rövid történet. Kepés szereplővel, viszonylag rövid időtartamban, egy szálon futó cselekmény. Sorsdöntő fordulatra épül, csattanóval zárul.
• Elbeszélés: Terjedelmében a novella és a kisregény között elhelyezkedő, gyakran hosszú novellának nevezett prózaepikai műfaj.
• Kisregény: A kisregény, terjedelmét és sajátosságait tekintve az elbeszélés és a regény között helyezkedik el. Az elbeszélésnél nagyobb cselekményidőt ölel fel, viszont terjedelme nem haladja meg a regényét.
• Példázat: A példázat olyan történet, elbeszélés, mely erkölcsi útmutatást, tanulságot tartalmaz, a legendákkal rokon. Eredetének az Ószövetség példázatai, valamint a tanító jellegű mesék tekinthetők.
• Eposz: Az eposz az epika legkorábban kialakult, nagy múltú műfaja. A leggyakrabban verses formájú és nagy terjedelmű. Szereplői rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre, ezek a közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is. Enciklopédikus igénnyel lép fel: megismerteti az adott nép kultúráját, szokását, hit-és hiedelemvilágát.
• Regény: Terjedelmes, hosszabb időszakot felölelő, szerteágazó cselekményű számos szereplőt mozgató mű.

5., Epikus és drámai műfajok

• Epikus dráma: Az epikus dráma azoknak az átmeneti műfajú drámáknak a megnevezése, amelyekben az epikai elemek is jelentős, esetleg a drámaiságot el is nyomó szerepet kapnak.

6., Drámai műfajok

• Tragédia: A tragédia drámai műfaj, az ókorban alakult ki a színjátszással együtt. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum. Olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás megy végbe, s ez a nézőben katarzist vált ki. A tragédia középpontjában egy konfliktus és egy tragikus hős áll, aki bátran szembeszáll az ellenhőssel, vagy az egész világgal, vállalja önmagát, és valamilyen magasztos célért elszántan küzd. A hősnek általában hibái is vannak, ennek ellenére, vagy épp ezért, azonosulni tudunk vele. Egyedül harcol, magára marad, és végül el is bukik, de erkölcsi győztesként bukik el.
• Komédia: Komédia. A műfaj meghatározó esztétikai minősége a komikum, konfliktusának megoldása szerencsés (sohasem tragikus); értékszerkezete alapján az önmagukat valódi értékeknek feltüntető álértékek lepleződnek le, azok pusztulását mutatja be.
• Színmű: A színmű más néven komoly dráma (dráma sérieux), avagy középfajú dráma drámai műfajtípus, amely a tragédia és a komédia között helyezkedik el. Komoly mondanivalóval és cselekménnyel rendelkezik, de befejezése nem tragikus.
• Tragikomédia: A tragikomédia a tragikumot és a komikumot ötvöző drámai műfaj. A tragikomikus műfaj jellegzetessége, hogy a két ellentétes pólus erősítheti, ellensúlyozhatja, kiolthatja egymást.
• Misztérium: A misztériumjáték vagy misztériumdráma az angol és francia területeken alakult ki a liturgikus drámákból. A városi polgárság műfaja volt, első utalás az előadására 1374-ből való. Tárgya elsősorban Jézus élete volt.
• Mirákulum: Középkori vallásos színjáték egy csoportja, mely szentek életének eseményeiről, csodatételeiről szól dramatizált formában. A játékok hősei esendő emberek, akik halálos bűnbe esnek vagy életveszélybe kerülnek, ám Mária vagy egy szent csoda segítségével megmenti őket.
• Moralitás: A középkori liturgikus dráma egyik játékformája. Dramatizált prédikációnak is felfogható. Középpontban egy férfi főhős áll, aki vagy az egész emberiséget (Akárki), vagy csak egy társadalmi osztályt képvisel. Mellékszerepekben az elítélendő bűnök és erények drámai, illetve színpadi alakokként küzdenek egymással. Az allegória segítségével tehát az elvont gondolatok, értékrendek képszerűen jelentek meg.
• Passió: A passió olyan sajátos tárgyú oratórium, amely Krisztus szenvedésének történetét beszéli el (lat. passio = szenvedés), evangéliumi szöveggel.
• Disputa: A disputa (latin 'vitatkozni') a reformáció korának műfaja, szóban vagy írásban megtartott hitvita.

7., Drámai és lírai műfajok

• Drámai költemény: A romantika jellegzetes drámai műfaja. Általában inkább olvasásra, mint színpadi bemutatásra szánt drámai mű. Az emberi lét alapvető kérdéseire keresi a választ, ezért emberiségkölteménynek is nevezzük. Szereplői nem hús-vér emberek, hanem allegorikus alakok, eszmék megtestesítői. A mű cselekményével egyenrangú a gondolatisága. A drámaiság mellett fontos a líraiság, a költői nyelvezet. Szerkezetileg kétszintes dráma: a Mennyben és a Földön játszódik (esetleg még a Pokolban).